Évértékelő - 2014
Visszatekintés, önelemzés, eredmények, tanulságok és célok
Nyilatkozat: Szeretem az évértékelőket. Segít elhelyezni magam, honnan jöttem hová tartok és látni ennek a következményeit, illetve a szükséges változtatásokat. Rengeteg minden eszembe jut ilyenkor, ami évközben nem vagy nem úgy tudatosult, s így világosabbá válik a továbbvezető út is. Persze itt nem a közösségi média alapú fotós-videós elszámolásra gondolok, ami az utóbbi időben népszerű lett - ott sajnos szinte készen kapod az évértékelődet. Ez sokkal kevésbé szorít rá, hogy tényleg számot vess magaddal, mikor-mit-miért és hogyan tettél. Ez sokszor nehezebb, mint elsőre tűnik, nekem nagyjából 1 hetembe telik, amíg érlelem. Viszont busásan megtérül, ha komolyan veszed. Az a tudatosság, amit ezzel nyersz, mással nem helyettesíthető.
Még egy gondolat, mielőtt a lényegi részbe belevágok és én is idén tanultam meg igazán. A sikerek ünneplése és a kudarcokból való tanulás érzésem szerint nem kap elég hangsúlyt az életünkben. Főleg az előbbi. A hétköznapokban túlságosan rohanunk ehhez. Az ünnepek és például egy ilyen évértékelő kiváló lehetőség erre. Egy ilyen elkészítésében nyújt segítséget - már ha te magad nem a kötetlen formáját kedveled, mint én - ez az évértékelő munkafüzet. Tavaly találtam, azóta sem ismertem meg jobbat, szóval csak ajánlani tudom mindenkinek!
Készültek a korábbi éveimben is ilyen évértékelők. Eleinte a blogban - itt található a 2011-es és 2012-es - majd a honlapon van a 2013-as. Illetve még 2012 végén volt egy ambíciózus 5 éves tervem arra mit szeretnék elérni a közeljövőben. Ezeknek az ismerete az írás olvasásához nem feltétlenül szükséges, de hozzáad ahhoz ki vagyok és honnan jöttem. Ha valakinek van kedve, pillantson bele!
Újabb év repült el, szó szerint. Annyi teendőm volt 2014-ben, mint talán még soha és ezért az idő is elég gyorsan szállt el velem. Múltkor a végére hagytam az elmúlt évek céljaival való összevetést, most megfordítom a sorrendet és ezt veszem előre a sorban - a változatosság gyönyörködtet :)
A tavalyi értékelő Tervek, úticélok részében felvetettem, hogy a konszolidációs évem után, most egy újabb terjeszkedésnek kell jönnie. Ez be is vált, bár fura mód több szempontból sem pont úgy ahogy terveztem. Több olyan rendszer és szemlélet jött be az életembe, ami már régóta érett, de most szántam el magam arra a lépésre, hogy ilyen irányokba is nyissak, ezzel valóban minden eddiginél szélesebbre tárva a látásmódomat.
A legfontosabb régi-új irány, ami minden szándékom szerint az életem későbbi részében még meghatározóbbá fog válni, az a coaching. Régi, hiszen már a pszichológiára is azért iratkoztam be, mert ezzel akartam egyszer foglalkozni. Új, mert eddig komolyan nem vágtam bele - persze képeztem magam, rengeteget olvastam, gyakoroltam, alapvető készségeket sajátítottam el, hogy majd ha ez lesz a hivatásom, de nem léptem rá teljesen erre az útra. Most ez megtörtént, érleltem magamban már régen, épp itt volt az ideje. Ezért elvégeztem a Business Coach Kft. DIADAL képzéséből mindhárom szintet (alap, mélyítő, executive), s itthon akkreditált coach lettem. De ha már csináljuk, akkor csináljuk komolyan, így egyből a képzéssel párhuzamosan elkezdtem a felkészülésem a nemzetközi akkreditációra, ami egy jóval mélyebb tudást és főleg rengeteg gyakorlatot kíván meg. Itt a vizsgán már egy coach alkalmat kell bemutatni élő felvétellel, ahol a megfelelő elveket betartva demonstrálunk mindent, ami ezt a hivatást igazán széppé és hatákonnyá teszi. Ez a felkészülés, gyakorlatok, coachee-k rengeteg erőfeszítést kívánt tőlem, jó hogy pont egy olyan félévre esett, amikor nem voltak igazán egyetemi teendőim és később tombolt a nyár. Így augusztus végére készen volt a vizsgaanyagom, megvolt a teljes portfólióm, amit leadhattam. Ilyenkor kezdődik egy elvben 3 hónapos időszak, amikor elbírálják az anyagot, hála istennek ez nálam jóval gyorsabban véget ért és már 1 hónap múlva megkaptam a nemzetközileg akkreditált coach diplomát. Ezzel párhuzamosan pedig elkezdtem azon dolgozni, hogy minél többen tudjanak róla - ezzel is foglalkozom.
Itt teszek egy kis kitérőt, hogy érthetővé váljon. Az az elképzelésem az emberekről, hogy integráltan kell foglalkozni velük. Nem az egyes területekkel külön-külön, hanem az emberrel, mint személyiséggel. Ebben persze vannak vezérlő elvek, gondolatminták, amiket tudunk követni, de nagyon sok felosztás csak diagnosztikai a problémáinknál, mert teljesen tiszta esetek nem léteznek. Van aki mozgásbeli problémákkal keres meg, mást a testkompozícióján akar változtatni, de ezek mind összefüggnek a saját magáról kialakított képükkel, önbizalmukkal, sikeresség érzetükkel. Egy teljesen edzői dologból átértünk a pszichés területekre. Fordítva a pszichés területeknek számtalan testi, mozgásbeli megnyilvánulása van, gondoljuk csak arra ha rossz hangulatunk van vagy fáradtak vagyunk milyen görnyedtek tudunk lenni, ami hat arra is ha edzünk milyen visszatérő problémáink lesznek. Ezt a fajta integrációs fokot emeli a coaching, mint támogatási szemlélet az emberekkel való kapcsolatban, egy még magasabb szintre. Igen a pszichológia is ezzel foglalkozik, de mégis számomra a coaching egy sokkal gyakorlatiasabb, jövő és megoldás orientáltabb megközelítés, amit szívesebben alkalmazok. S az, hogy elvégeztem ezeket a képzéseket, hozzájutottam ezekhez a tapasztalatokhoz, nem csak coach-á varázsolt, hanem érzésem szerint jobb edzővé (és még sok mássá) is tett. Épített, hozzám adott valami fontos pluszt, amit érzek a visszajelzésekből is. Szóval mindenképp egy rendkívül fontos mérföldkő volt.
Ezen a területen még rengeteg várható a 2015-ös évben is, igazán még csak most kezdek belelendülni, de minél többet csinálom a coachingot, annál jobban élvezem. De most lendüljünk tovább, hiszen közel sem csak ennyiből állt az év. Ami tavaly ki volt tűzve és idén sikerült is elvégezni, az a StrongFirst Lifter képzés, azaz a StrongFirst barbell oktatói programja. Készültem rá már 2013 november óta, hátráltatott egy vállsérülés, így kapásból nem sikerült a fekvenyomás erőtesztjét megcsinálni, de a képzésen a helyes technika elsajátításával átlendültem ezen is. Persze itt is fontos volt a mozgás, meg egy új eszköz megtanulása, de igazán a programtervezésben adott sokat ez a néhány nap, illetve a hozzá járó instruktori kézikönyv. Utóbbi egy kincsesbánya, látom magam előtt, ahogy még évek múltán is újabb gyöngyszemeket fedezek fel benne majd.
Egy másik irányzat volt, ami teljesen más szemléletmódot képvisel a mozgáson belül Ido Portal. Őt már régen követem - vagyunk ezzel még így páran, hiszen érdemes - most pedig néhány barátommal együtt kilátogattunk az intro jellegű képzésére a Movement-X-re. Azért mentem, hogy lássak egy teljesen új szemléletmódon a mozgás világán belül és ezt minimum megkaptam, sőt még ennél jóval többet is. Sok mindent helyezett eltérő perspektívába, mindenképp érdekes a látásmódja, még ha nem is tartom egyből átvehetőnek. Át kell gyúrnom magamban és integrálni az eddigi életembe, mert annyi érték van benne, hogy érdemes. A saját edzéseimet is elmozdította - erre még visszatérek - és a Primal Move órákat is átkeretezte. Az ő rendszere valahol egy teljesen más világ, ugyanakkor mégis némi gondolkodással kiválóan kiegészítik egymást. A programtervezésről, progressziókról vallott elvei, pedig egészen más megvilágításba helyeztek régebbi dolgokat - ezekkel még máig is kísérletezem, de nagyon ígéretesnek tűnnek az eredmények magamon és a csoportjaimon is.
A saját edzéseim terén pont a rengeteg új dolog miatt nagyon sok kísérletezés volt idénre jellemző. Az év elején annyi barbelles edzést tettem be, hogy utána jó volt más dolgok felé is nyitni - persze ezzel a rúd sem került ki teljesen a képből. Az év vége pedig - nagyban Ido hatására - a saját testsúlyos dolgok jegyében telt, egy eddigiektől eltérő megközelítésben. Sok guggolás, különböző lógások, kézenállás, s végül belevágtam az akrobatikába is, ahol néhány alkalom után kezd vállalhatóvá válni a szaltóm. Van ebből előre és hátra is - de még bőven nem vagyok elégedett vele, lesz mit gyakorlni jövőre. Viszont ez utóbbival bekúszik az évértékelőbe az, hogy egészen sok dolgot elkezdtem dolgokat pipálni a bakancslistámról.
Szaltózni tudni rendesen már gyerekkorom óta szeretnék, mindig is imádtam a trambulinokat, pörgést-forgást, ugrálást, zuhanást - szóval mindent ami a vesztibuláris rendszer ingerlésével jár. Nem csoda, hogy vágytam a szaltóra, persze próbálkoztam egyedül is korábban, de azért nagyon más így egy remek tornász oktatótól tanulni (a lá Gödrösi Ádám). S ha már zuhanás említsük meg az ejtőernyős tandem ugrást is, ami nehezen felejthető, a tandempilótám szerint egy őrült vagyok - érdekes, ezt azóta senki sem vitatta :P Nagyon jól haladok az 5 éves tervemmel is, bármilyen hihetetlennek tűnt a kitűzésekor, így 2 év után egészen elégedett vagyok azzal ahova értem. Hobbik közül bejött a képbe a búvárkodás - amit nem is gondoltam volna előzetesen, hogy ennyire élvezni fogok - pedig magasan volt a léc a már hallott élmények alapján :) Folytattam a pszichológiát az ELTE PPK MA képzés keretei között, társadalom és szervezet pszichológia szakirányon, úgy vélem most ez ad hozzá legtöbbet a coaching törekvéseimhez.
A leginkább tapintható változások viszont nem az új irányokban, szemléletekben, készségekben voltak, hanem a minőségi változások a csapatunk terén. Tavaly az évértékelőben épp ezt tűztem ki célként és ezzel a résszel vagyok leginkább elégedett. Számtalan ponton sikerült olyan változásokat eszközölni a Dózisos csapat életébe, ami kézzel foghatóan javította a légkört. S nem csak én érzem ezt - lépten nyomon ezt jelzik vissza az ide járók, de a számok is. Lássuk először ez utóbbit - a Facebook csoport létszáma lassan a 2.000 főt eléri (idén jutottunk el az 1.000-ig is, ez bizony komoly fegyvertény). Többen járnak mint valaha, de ami még jobb - alacsonyabb volt a lemorzsolódási ráta, mint valaha. Van olyan csapat, akik lassan 1 éve indultak és az eredeti 20-as magból még mindig a 75 %-uk jár - ez számomra szinte felfoghatatlan. Nem véletlen, hogy idén születtek az 1 éves és 2 éves történetek is - ezek csak mementói annak, ami az elmúlt években kibontakozott és amit idén tudatosan is igyekeztem még inkább építeni. Elég megnézni a csoportképeket az hagyományos vagy ünnepi edzésekről, a beülős bulikról, a kihívásokról (1000 swing, Warrior), a Barbell fejezetekről, vagy a Táborról (ezt látjátok itt lent). Egyre többen járnak heti 3 vagy több alkalomra, megszületett - egyből 3 ember egymás után - az első éves bérletet vásárló tanítvány is. Ha ehhez még hozzá veszem azt a rengeteg levelet, amit kapok, s amiből átjön a hála vagy az, hogy valaki úgy érzi megtalálta a helyét - ezek tartanak a pályán. Ezek azok, amik miatt mindig is érdemes volt csinálni és talán a csapat nem is sejti mennyit jelent 1-1 ilyen nekem, mert hiába próbálom titkolni, bizony ezek nagyon jól esnek. 1 mondatban, úgy vettem észre idén jobb volt hozzánk tartozni, mint valaha, s emiatt többen is akartak, mint bármikor korábban. Jövőre azon leszek, hogy ezeket a minőségi változásokat ne csak megtartsuk, hanem legalább ennyit lépjünk előre ebben, mint idén!
Ennek persze olyan logisztikai következményei vannak, amikre még megoldást kell találnom, ez lesz a 2015-ös év egyik komoly feladata. Mert így bizony egyre nehezebb kezdő csoportot indítani, az időm nekem is véges, s ha akarnék sem tudnék munkaidőben órákat indítani :) Egyrészt nyilván valahol kellemes teher ez, másrészt azért eléggé zavar, amikor 1-1 becsatlakozni vágyónak épp nem tudok azonnal alkalmas időpontot adni, s csak bízom benne, hogy türelmes lesz és kivárja a kínálkozó lehetőséget - mert sajnos ez a jelen társadalmunkban nem a tipikus mentalitás.
Bízom benne, hogy jövőre a coach szemléletet még jobban át fogom tudni ültetni az óráimba, s ezáltal az embereket még hatékonyabbá tudom tenni a céljaik elérésében. Már idén is rengeteget kísérleteztem ezzel, hiszen ha már van egy eszköztáram miért ne használhatnám a hivatásom másik részében is - de bőven érzek itt még teret a javulásra. Szeretnék a nálam tanult edzőkkel is szorosabb integrációt megvalósítani - alkossunk mi egy picit nagyobb közösséget, mind szakmai szempontból (ez eddig is megvolt), mint a tanítványainknak. Persze ehhez nekik is partnereknek kell lenniük - de ha összejön, akkor szerintem mindenki profitálni tudna belőle.
Talán nem kéne csodálkoznom rajta, de a rehabos, mozgásjavítós szegmensére az életemnek is komoly hatással volt a coaching. Megtanultam sokkal inkább kívülről szemlélni egy interakciót, olyan nézőpontba helyezkedni, ahol felülről nézve én és a tanítvány is ott vagyunk. Ez által a kontextus hatásai sokkal inkább felismerhetővé válnak, s rengeteg összefüggést vettem észre, amit korábban nem vagy nem teljesen tudtam így látni. Ebben nagyon nagy segítségemre volt Csíky Ferenc barátom és kollégám is, akinek ezúton is hatalmas köszönet, hogy rendszeresen zaklathatok az ilyen irányú kérdéseimmel és támaszkodhatok a szakmai hátterére.
Biztos vagyok benne, hogy a coachingban rengeteg lehetőség van előttem és a következő évem arról fog szólni ezekből mennyit fogok tudni majd megragadni. Azt is hogy ezzel párhuzamosan kihívás lesz megtartani a saját edzéseimet, a saját fejlődésemet a mozgás világában, de nem hogy nem akarok lelépni a megtalált új utakról, hanem szeretnék tovább elmélyedni bennük. Még nagyon sok lehetőséget érzek Ido-ék világában és a Z-Health-ben is. Ha sikerül ezt az egyensúlyt megtartanom, akkor újra elérhető közelségbe kerül egy remek kézenállás elsajátítása és a régen vágyott 1 kezes húzódzkodás is.
Summa summarum 2014 a coaching eszköztár, szemlélet és módszertan elkezdésének az éve volt. Hiába van már néhány eredmény mögöttem, érzem, hogy mennyi mindenre volt hatással, úgy vélem igazán kibontakozni és ezen keresztül növekedni ez csak a 2015-ös évben fog - minőségi és mennyiségi szempontból is. Ha választhatnék magamnak szakmai szempontból, akkor azt kívánnám, hogy ez legyen az egyetlen jóslatom, ami maximálisan megvalósul és már elégedett lennék :) Persze az élet nem kívánságműsor, így ideje tenni is érte, hogy ez így legyen!
A fenti képpel búcsúzom a 2014-es évtől, mert itt búcsúztunk el a Dózisos csapattal egy buli keretében. De ez nem csak egy búcsú, hanem hívás is 2015-re: tarts velünk! Mindenkinek, aki jobbá, többé akar válni a következő évben, egy páratlan közösség keretein belül. Ha már közénk tartozol, akkor azért, ha még nem, akkor meg azért. Téged is szívesen látunk, ha teszel magadért és nem csak a sült galambot várod. Ha változni akarsz, de még nem tudod hogy hogyan vagy nem találod a helyed hozzá. Vagy csak ha rákapnál egy remek mozgásra, amit aztán majd nem akarsz abbahagyni :) Remek év volt, most már csak tenni kell azért, hogy a következő még jobb legyen :) Munkára fel!
Ha tetszett az írás, oszd meg az ismerőseiddel Facebook-on:
